2018-04-25 09:00:00 Messzehangzó Fenntarthatósági Témanap

Tanácsok szülés utáni depressziótól szenvedő anyáknak

A szülés utáni depresszió gyakoribb jelenség, mint gondolnánk. A Mental Health America felmérése szerint nyolc nőből eggyel legalább egyszer az életében megtörténik. Elsősorban természetesen a 24 és 44 év közötti korosztály kisgyermeket nevelő tagjait veszélyezteti.

Szülés utáni depresszióval az anyukák 10-15 százaléka küzd. Másik oldalról nézve, a Child Trends szerint ötből egy gyermek olyan családban él, ahol az egyik szülő veszélyes, vagy erős depresszióval küszködik.

Aki depressziós, az pontosan tudja, hogy az. Nem kell figyelmeztetni rá. De még a legnehezebb időszakban is el kell végezni a legfontosabb dolgokat. A gyermekek nem fogják megetetni magukat. A munkánk nem fogja elvégezni magát. A mosnivaló, a mosogatnivaló hegyekben áll, és már a gondolatától sírva lehet fakadni.

Hogyan működtessük magunk körül a világot, ha közben mindent éppen nagyon sötétnek és reménytelennek látunk? Hogyan szedjük össze magunkat, hogy felvegyük a síró kisbabát, vagy megvigasztaljunk egy hétévest, aki elvesztett egy darab legót, mikor éppen pattanásig feszülnek az idegeink?

Először is, semmi nem pótolhat egy jó orvost, vagy pszichológust, de ha éppen ők sem segítenek, akkor érdemes megfogadni a következő tanácsokat!

Menjünk ki a lakásból

Menjünk el valahová a gyermekekkel: a parkba, a könyvtárba vagy sétálni az erdőbe. Az, hogy megváltozik körülöttünk a helyszín, nekünk és a gyermekeknek is a javára válik. Ők izgatottak lesznek és örülnek, mi pedig szuper szülőnek érezhetjük magunkat – állítja Megan Bruneau pszichológus.

Csökkentsük az elvárásainkat

Persze, hogy azt akarjuk, hogy a gyermekeinknek mindenből a legjobb legyen. De egy klinikai szociális munkás, Denise Levereaux szerint meg kell tanulnunk realistának maradni, mert „az anyák néha a saját perfekcionizmusuk áldozatai”.

Engedjük el magunkat

Hagyjuk abba az aggódást azon, hogy úgy megyünk lefeküdni, hogy az edények még nincsenek elmosogatva, hogy a gyermek ebédje nem Michelin-csillagos, hogy a fürdő nem ragyog és még sorolhatnánk. Kegyelmezzünk meg magunknak és próbáljunk lazábbak lenni!

Kérjünk segítséget

A mentális betegségekben szenvedők néha szégyent is éreznek. De ez nem azt jelenti, hogy ezek a betegségek szégyellni valóak. A depressziós anyukáknak ki kell lépniük a komfortzónájukból és segítségért kell folyamodniuk!

Barát, rokon, aki akár csak egy órára is eljön, nagy segítséget jelenthet, de ha futja rá, akkor érdemes megfizetni egy bébiszittert. A kikapcsolódásra ugyanis szükség van.

Vegyünk vissza a tempóból

Meg kell értenünk, hogy az energiánk és az időnk is véges. Depressziósan még inkább, mint általában. Tegyük fel magunknak a kérdést, hogyan éljük túl ezt a napot a gyermekekkel? Csak a minimum programot futtassuk! Maradhat a gyermek pizsamában egész nap, nem lesz tőle semmi baja.

Tartsuk a kapcsolatokat és építsünk újakat

Keressük meg azokat, akik tudják, min megyünk keresztül. A közvetlen környezetünkben vagy a közösségi médiában is találhatunk hasonló problémával küzdő anyákat. Ha közösséget vállalunk velük, kevésbé érezzük majd egyedül magunkat és a depressziós szorítás is csökken picit.

Gyakoroljuk az öngondoskodást

Magunkkal kell törődnünk először, hogy aztán másokkal is törődni tudjunk. Feltöltődhetünk kétféleképpen is Bruneau szerint: figyelemelvonó vagy nagy koncentrációt igénylő elfoglaltságokkal, mint a sziklamászás, ékszerkészítés, vagy olyan tevékenységekkel, amelyek segítenek az érzelmeket kiadni magunkból, mint például a művészeti alkotás. Ezek után energiával telve tudunk újra a kötelességeink felé fordulni.

Még egy jó tanács a végére

Tegyünk különbséget önmagunk és a depresszió között! Képzeljük el úgy, mint egy palástot, ami folyton utánunk úszik, és megnehezíti az életünket, de az a palást nem mi vagyunk!

(csalad.hu)