Mennyi idő telt el az elhatározástól odáig, hogy be tudtak költözni az új otthonukba?  

– 2013-ban vettük meg az első közös házunkat Érden. Az egy erősen felújítandó ingatlan volt, de döntenünk kellett, hogy albérlet legyen vagy saját otthon, és akkor erre futotta az erősforrásainkból. Azt a házat nagyon sokáig szépítgettük, bővítgettük. 2014-ben született meg a férjemmel első közös gyermekünk, aki nekem már a harmadik gyermekem volt. A születése után nem sokkal vált elérhetővé a CSOK, de akkor még nem merült fel bennünk a költözés, örültünk, hogy a házunk rendben van, az igényeinknek megfelel. 2017 januárjában mentem vissza a bankba, ahol korábban is dolgoztam. Akkor már kezdett érlelődni bennünk az új otthon lehetősége, és láttam, hogy három gyereknél miként működik a támogatás, de az építkezéstől nagyon féltünk. Az akkori árak alapján most úgy látom, jobban jártunk volna, ha belevágunk. Végül 2019-ben döntöttünk úgy, hogy vállalunk egy negyedik gyereket. A „negyedik” aztán kettő lett, egy fiú ikerpár. Amikor megtudtuk, hogy ketten érkeznek, azért vettünk egy nagy levegőt, az öt gyereket még megszámolni is sok! A 90 négyzetméter pedig nem olyan nagy három gyerekkel sem, de öttel végképp nem lehet elférni. A férjem akkor dörzsölni kezdte a tenyerét, hogy megérett az idő az építkezésre!  

Hogyan vágtak bele?  

– Autót is cseréltünk a nagycsaládos támogatásból, és közben elkezdtünk nézelődni Érden. Ez még a covid előtt volt, azt terveztük, hogy mire megszületnek a gyerekek, elkezdjük az építkezést. De a városban igen nagy kompromisszumokat kellett volna kötni, ha 17-18 millió forintért vettünk volna telket. Akkor elkezdtünk kifelé nézelődni, Tárnok, Martonvásár, Gárdony is szóba jött. Fontos szempont volt, hogy a nagyobbak tudjanak önállóan közlekedni, például vonattal. Megnéztünk vagy 70 telket két hónap alatt, de nem találtunk megfelelőt. Kicsit magunkba is roskadtunk, hogy merre tovább. Tőkénk egyáltalán nem volt, viszont a meglévő házon is volt hitel. Akkor azt találtam ki, hogy mindent tegyünk fel egy lapra: tartsuk meg a házat, amiben lakunk, vegyünk fel minden létező lehetséges támogatást, meg egy rakás hitelt, megterhelve mindkét ingatlant. A régi házat kiadjuk, és az kitermeli a törlesztőrészleteket. Nem volt vicces az elmúlt három évünk, de végül is azt mondom, hogy happy end lett.  

– A Babaváróval indultunk el. A meglévő hiteleket elkezdtük ebből lenullázni, így egyenesbe tudtunk jönni és maradt belőle annyi, amivel a telek árát kipótoltuk. A meglévő házra vettünk fel hitelt és végül Zsámbékon találtunk telket. Így is kellett kompromisszumot kötni, de míg Érden 20-25 millió forint körül árultak egy normálisnak mondható építési telket, addig egy hasonló adottságút, közművesítve 12,5 millióért vettünk, aszfaltos utcában, jó helyen Zsámbékon. Mivel nekem volt megfelelő bejelentett fizetésem, a férjemnek pedig vállalkozói bevétele, tudtunk rendes jövedelmet igazolni mindketten. Volt diákhitelem is, azt még a harmadik gyerek születésével elengedték, az is komoly segítséget jelentett. A CSOK-ot és a támogatott hitelt szintén megkaptuk, igényeltünk még piaci hitel is és valamennyi saját erőt is hozzá tudtunk tenni, azt folyamatosan forgattuk bele az építkezésbe. Az én GYED-emből éltünk úgymond, de a családi adókedvezményt is igénybe tudtuk venni, és ahogy bejött a négygyerekes anyák szja-mentessége, már arra is jogosult lettem.      

   

Mennyire ment gördülékenyen maga az építkezés, miközben öt gyereket, köztük két kisbabát kellett ellátni?  

– Nagyon nem. A covid is bezavart, ikerterhesen csináltuk végig a gyerekekkel az otthoni oktatást, és nem vonultam be a kórházba az utolsó két hónapban, pedig ez lett volna a protokoll. Kéthetente kellett aláírnom, hogy nem szeretnék bemenni, ha nincs különösebb orvosi indok. A férjem burkoló, ő a járvány alatt is tudott dolgozni, én maradtam otthon a gyerekekkel. Márciusban vettük meg a telket, éppen akkor, amikor a covid kitört és megkezdődött a lezárás, emiatt az ügyintézés is nehézkesen ment. Nyáron kezdtük el a betonozást. Szakaszosan folyósított a bank, mindig sakkoznunk kellett a készültségi fokkal, lassan haladtunk, mert nem volt tőkénk és nem akartuk a másik házat beáldozni. Igaz, idén az év elején rezgett a léc, benne volt a pakliban, hogy mégis el kell adni, nem bírjuk tovább ezt a hajszát. Tudtuk, hogy 4-5 év iszonyú nehéz lesz, de ha ezen átlendülünk, kitartunk, utána már könnyebben megoldjuk a mindennapokat.  

Már az új házban laknak?  

– Igen, de az sem volt egyszerű történet. Elkezdtem kiadásra hirdetni a régi házat, de nem nagyon akadt érdeklődő. Áron alul sem akartam kiadni, aztán hirtelen jött egy család, akiknek egy héten belül költözniük kellett. Ez volt december 10-e környékén, mi pedig csak tavasszal szerettünk volna átköltözni.  Végül egy hét alatt lepörgettük az új házban a festést, a fűtésszerelést, ajtók nem is voltak... Úgy voltunk vele, hogy „megfogjuk” ezt a bérlő családot, és akkor nem kell kétfelé fizetünk, legalább ennyivel legyen könnyebb a helyzetünk. Közben elsős lett a középső kisfiunk, őt már a zsámbéki iskolába írattuk és a hatodikos nagyfiút is átírattuk. Néhány hónapot így még reggelente ingázni kellett Érdről, a két kicsivel a hordozóban. Az idő végül igazolta, hogy jó döntést hoztunk. A december-január még egy kicsit nehézkes volt, beköltöztünk, jött a karácsony, a téli szünet. Nem lehetett építőanyagot kapni, a kereskedők egy napra adtak árajánlatot. Sorba kellett állni gipszkartonért, a csempét, padlólapokat is úgy vadásztuk össze, tehát nagyon sok csavar és nehézség akadt a történetben. De szerencsésen alakult az is, hogy az otthonfelújítási támogatást fel tudtuk venni, mert a költözés után több dolgot is újra kellett csinálni, festeni például. Úgy érzem, hogy ami nehézség felmerülhet egy ilyen folyamatban, azzal mi mind szembesültünk. Volt, hogy már eltört a mécses, hogy semmi nem sikerül akadályok nélkül, de a pénzügyi tapasztalatom sokat segített abban, hogy végül meg tudtuk valósítani az álmunkat úgy, ahogy elterveztük.