Tudatosan terveztetek nagy családot?

– Persze. Mi hárman voltunk testvérek, egy nővérem és egy húgom van. Így amikor a feleségemmel összeházasodtunk, azt mondtuk, hogy három gyermek kell nekünk is. Nem is volt kérdés, hogy nagy családban gondolkodjunk. Amikor pedig jött a negyedik gyermekünk, akkor is örömmel álltunk az új feladat elé. Viszont most már ott tartunk, hogy nagyon jól érezzük magunkat hatan, így szinte biztos, hogy nem leszünk többen. (Nevet.)

A feleségednek is több testvére van ezek szerint.

– Igen, négyen vannak testvérek, négyen lányok.

Nem titok, hogy roma családból származol. Milyen klasszikus értékeket hoztál otthonról?

a család összetartása mindig erős volt

– Ma már elég ritka a klasszikus roma család, inkább az oláh cigányoknál vannak még hagyományok, ők ápolják még igazán a kultúránkat. Már a szüleim is modern életet éltek és élnek ma is. De az mindenképp nevezhető akár roma hagyománynak is, hogy a család összetartása, fontossága mindig erős volt, kivételesen erős, és ezt viszem tovább ma én is a családomban.

Mire gondolsz pontosan?

– Mivel édesapámnak 6, édesanyámnak pedig 7 testvére van, a rokonságunk elég nagy. Amikor még élt az anyai nagymamám, ő volt az, aki összetartotta a családot. Mindenhova együtt mentünk, mi, unokatestvérek együtt nőttünk fel. Például a karácsonyozás nálunk úgy nézett ki a faluban, Karancslapujtőn, hogy elindultunk a falu legtávolabbi részén lakó rokonhoz, aki addig nem engedett be, amíg nem énekeltünk az ajtóban. És így mentünk tovább és szedtük össze az egész családot, akikkel végül a nagymamám kis házában zártuk a sort. Ott volt a közös ajándékozás együtt. Ez egy nagyon fontos emlék számomra.

Ma is énekszóra nyílnak csak ki az ajtók ünnepekkor?

– Sajnos mára nagyon szétszóródott a családom, és ez eléggé megváltoztatja az emberi kapcsolatokat. De a szűk családban a szüleimmel és a testvéreimmel ezt a hagyományt továbbvisszük a faluban. A közös ünnepléseket már egy ideje bevezettem a feleségem családjában is.

Ha már Nikinél, a feleségednél tartunk, fontos szempont volt nősüléskor, hogy roma nőt vegyél feleségül?

– Fontos. Édesanyám azt mondta még ifjú koromban, hogy ő azt gondolja, és azt vallja, hogy egy roma embernek roma párt kell találnia magának, mert a vérmérséklettől kezdve az identitásig ebben a népcsoportban tud csak minden közös lenni.

Ti is ebben a szemléletben nevelitek a gyermekeiteket?

– Természetesen, igyekszem ezen az úton terelgetni a gyermekeimet én is, de nagyon jó példák vannak körülöttem arra, hogy roma és nem roma párok hosszú életet élnek le együtt. De valahogy bennünket a vér is kötelez szerintem, mert ösztönösen romákat választunk. Úgy gondolom, Isten mindenkinek megteremtette a másik felét, és én reménykedem benne, hogy a gyermekeim elsőre megtalálják azt, akit nekik szánt.

Otthon téged is így nevelt édesapád? Milyen férfi és apa szerepeket viszel tovább a saját családodból?

Fontos, hogy a szavam sokat érjen a családban

– Édesanyám volt az, aki mindig többet beszélgetett velünk, aki többször nevelt bennünket, mivel édesapám dolgozott, ő kereste a pénzt, így ő volt a tekintély a családban. Rá az első szóra hallgattunk, amint megszólalt. Ez az én családomban is így van. Niki neveli többet a gyerekeket, de amikor látom, hogy a fejére nőnek, első szavamra abbahagyják a civakodást, bármit. Számomra ez egy fontos apai szerep. Fontos, hogy a szavam sokat érjen a családban, legyen ereje és hatása, hiszen én vagyok a férfi. De természetesen elsősorban igyekszem minden élethelyzetben a barátjuk lenni.

Két fiad van. A tekintélyt, mint erényt tartod a legfontosabb férfi tulajdonságnak, amit megtanítasz nekik?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy sikeres férfiak legyenek, mert így tudnak majd családfenntartók lenni. Valamint arra a nézetre fogom nevelni őket, amit én is vallok, hogy istenfélelemmel éljenek és a bibliai alapelveket vallják az életükben, mert a Biblia részletesen leírja, hogyan kell viselkednie egy férfinek és egy nőnek. Nagyon örülök neki, hogy én követendő példa tudok lenni számukra.

Mindketten vallásos családból származtok?

– Igen, bár mi ezt inkább az élő hit megélésének hívjuk, hiszen a mindennapi perceinkben benne vannak ezek a nézetek, ezt tanuljuk gyermekkorunktól kezdve a Hit Gyülekezetében, ez vált az életünk részévé.

Elég ritka, hogy egy roma család ne a római katolikus vallást hirdesse.

– Mi már 22 éve ezt a hitet valljuk. 8 éves korom óta járok a gyülekezetbe a szüleimmel, ahogy Niki is. Nekem nagyon fontos, hogy a mindennapjaimban is megtaláljam és megéljem a hitem, és az én családom ebben a hitközösségben találta ezt meg.

Ezt az értékrendet tehát Niki a családjából hozta. Milyen más női és anya szerepeket ad át a lányaitoknak a szülői házból?

– Ezen a téren az ő családja is egy klasszikus roma család. Nagyon erős összetartás van a családtagok között, és nagyon mély kötődés a gyermekekhez.

Nagyon korán lettetek szülők, épphogy a 20-as éveitek elején jártatok. Fontosnak tartod, hogy fiatal korban váljon egy nő és egy férfi anyává és apává?

– Fiatalon szerettünk volna szülők lenni, hogy amikor a gyermekeink már 19-20 évesek lesznek, mi akkor is lendületesen tudjunk hozzájuk állni, mi is fiatalok tudjunk maradni mellettük. Nikivel például soha nem az anyagi keretünktől tettük függővé, hogy legyen-e gyermekünk. Nagyon korán szerettük volna, hogy kettőnkből szülessen egy kis élet, akiért felelősséget vállalunk, és át tudunk neki adni értékeket, hagyományokat.

Az esküvőtök és a lakodalmatok között 10 év telt el. Ezzel is példát akartatok mutatni a gyermekeiteknek?

– 2008-ban, amikor összeházasodtunk, nem volt pénzünk. Tavaly novemberben viszont csináltunk egy lakodalmat, mert addigra már meglett rá az anyagi keretünk is, és nagyon fontosnak tartottuk, hogy ez a lépés is megtörténjen a házasságunkban. Igen, a gyermekeink miatt is fontos volt ez a lépés. Az élet minden terén szeretnénk jó példák lenni a szemükben. A nagylányunk 9 éves. Ő már egyre jobban érti és érzi a világot, rajta láttam, hogy mennyire fontos volt ez a nap neki.

Ahogy említetted is, elég mélyről indultatok. Az élet árnyoldalára is megtanítjátok a gyermekeiteknek?

– Igen, ezt nagyon fontosnak tartom. A gyermekeinknek tudniuk kell, hogy nem csak a jólét létezik. Az első két gyermekünk nagyon kicsi volt még az X-Faktor előtt, nem élték meg igazán, hogy milyen az, amikor nincs. Ezért tudniuk kell, hogy amit ők megkapnak, sok más gyermek nem. Nem kell sajnos messzire mennünk a példáért, mert a rokonaink között is sokan élnek szerény körülmények közt. Ezért arra is neveljük őket, hogy segítsenek a rászorulókon. A kinőtt ruhákat vagy nem használt játékokat együtt szedjük össze és visszük el a rokonoknak vagy idegeneknek, és nekik kell átadni a csomagot. De amikor jótékonysági felkérésem van, oda is vinni szoktam őket.

Milyen útmutatót adsz nekik a jó élethez?

– Nagyon fontosnak tartom, hogy sokat és jól tanuljanak. Ösztönzöm őket folyamatosan arra, hogy minél több iskolát elvégezzenek majd, mert nagyon fontos, hogy az embernek legyen egy szakmája, egy elhivatottsága. Figyelem őket szinte nap mint nap, hogy mi az, ami igazán felkelti az érdeklődésüket, hogy amint ezt meglátom, tudjak nekik segíteni abban, hogyan álljanak rá a cél eléréséhez vezető útra.

Mi jut eszébe az alábbi kifejezésekről?

Csoda: Számomra a csoda, Isten gondviselése az életünkön!

Ajándék: A 4 gyermekünk

Lendület: Számomra a legnagyobb lendület a zenében van!

Álmok: Valóra válhatnak

Derű: A felhők fölött mindig kék az ég!

„Isten előtt a legnagyobb vizsga, hogy milyen értékrenddel bír a gyermekünk” - Interjú Szűcs Nellivel és férjével, Trill Zsolttal.

A gyorskorcsolyázó Liu testvérek a Családvarázsban

családinterjú