csalad.hu - Gyűjtögessünk boldogságmorzsákat!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Gyűjtögessünk boldogságmorzsákat!
Clerget-Tasi Barbara
2020. márc. 20. 6:00
Életmód
2012-ben nyilvánította az ENSZ március 20-át a boldogság világnapjává, hiszen legyen kicsi vagy nagy, mindenki ezt az érzést szeretné megélni. Úgy hiszem, most minden eddiginél fontosabb, hogy megtaláljuk azokat az apró örömforrásokat, amik segítenek átvészelni a következő heteket, esetleg hónapokat.

A barátaim és a családom a mai napig jókat nevetgélnek rajtam, mennyire gyermeteg módon tudok lelkesedni a legapróbb dolgok iránt is. Nem bíznak az ítélőképességemben sem, mert én vagyok az az ember, aki mindenben és mindenkiben képes meglátni a szépet és a jót. Elég sziruposan hangzik, valóban. Mégis ez a hozzáállás segít akkor, amikor nehézségekkel kell megküzdenem vagy szomorúság ér: van mihez „nyúlnom” és erőt merítenem, boldogságmorzsákat találnom. Boldogság számomra a reggeli gyerekkacaj, vagy amikor a gyerekem egy kiadós hiszti után az ölelésemben nyugszik meg. Boldogság, amikor a férjem megfogja a kezem, mert a biztonságot érzem benne. Boldogság, hogy elkezdhettem az új Bartis könyvemet, és anélkül elolvastam 62 oldalt, hogy bárki hozzám szólt volna. Boldogság a jó beszélgetés, a vízparti séta, vagy amikor a kertünkben kibújik az első saját ültetésű fréziám, hiszen ez az a virág, amivel 6 éves koromtól kezdve édesapám évről évre meglepett. Oldalakon keresztül sorolhatnám még, mi minden okoz nekem örömöt, de kíváncsi voltam, hogy a körülöttem élők számára mi kell az elégedettség érzéséhez.

Zsuzsanna, 69 éves, nyugdíjas

„külön öröm, amikor az unokáknak főzöm a szilvás gombócokat, a velük töltött idő pedig felülmúlhatatlan.”

„Szerencsére csak ritkán vagyok szomorú, és olyankor próbálok olyan elfoglaltságot találni, ami feltölt. Ilyen az olvasás, a kertészkedés, a rejtvényfejtés, a kézműveskedés, vagy ha átsétálok a legjobb barátnőmhöz egy kis beszélgetésre. Nem szeretek egyedül lenni. Akkor vagyok a legboldogabb, ha körülöttem van a családom. Mi nyolcan voltunk testvérek, a boldogság és a biztonság érzéséhez így mindig is szorosan kapcsolódott a család, hogy együtt sírunk, nevetünk, mindent megosztunk egymással, mindig számíthatunk a másikra. Azokat a hétvégéket várom a legjobban, amikor hazajönnek a lányomék az unokákkal. Előtte már maga a készülődés is boldogsággal tölt el. Egyébként is szeretek sütni-főzni, de külön öröm, amikor az unokáknak főzöm a szilvás gombócokat, a velük töltött idő pedig felülmúlhatatlan.”

Bálint, 48 éves, buszsofőr

„A munkám miatt egész nap zömében idegen emberekkel vagyok összezárva. Így a nap végén nem vágyok semmi másra, csak nyugalomra. Két iskolás lánnyal persze ez nem olyan egyszerű, de aztán jönnek azok a napok, amikor nem dolgozom. Ilyenkor fogom a pecabotom, és irány hajnalban a Kis-Duna! Ott mindig boldogságot érzek. Nem is értem, hogy lehet unalmasnak találni a horgászatot. Persze, nem csak akkor vagyok boldog, amikor egyedül lehetek: legalább ekkora öröm, amikor a család a barátokkal együtt kempingezik egy tó partján. Tény, hogy a horgászbot és a boldogság nálam kéz a kézben jár.”

Miklós, 36 éves, menedzser

„Azt vettem észre, hogy ahogy idősödöm, a legegyszerűbb dolgoknak is képes vagyok örülni: napsütésben kávézni, nagyokat sétálni a természetben, halakat nézni folyó-, vagy tóparton ácsorogva. Akkor is, ha fáradt vagyok az egész napos munkától vagy az otthoni gyerekzsivalytól, a zene és a gitárom mindig feltölt. Mindig boldog leszek, ha kimehetek egy termelői piacra: az illatok, az emberek, a tudat, hogy ott mindennek értéke van. Fontos szerepet játszik a boldogságomban a sport is. Boldog vagyok, ha a számomra fontos emberekkel tölthetek időt, legyen ez akár hajnalig tartó beszélgetés a feleségemmel, akár társasjátékozás. Boldogságot érzek, ha olyasmivel foglalkozhatok, aminek kézzelfogható eredménye van. Ilyen például a barkácsolás, a ház körüli munkák, a főzés, vagy épp egy új társasjáték elkészítése a lányommal közösen.

Vilmos, 26 éves, hangtechnikus

„Nagyon szerencsés vagyok, mert a munkám egyben a hobbim is. Elképesztően tudok lelkesedni minden egyes koncert vagy színházi előadás hangosításakor. A munkám során sokat utazom, ami szintén örömet okoz, hiszen új tájakat, új arcokat ismerhetek meg. Olyan tevékenységekben érzem az elégedettséget, amiben kreatív lehetek, szárnyalhat a fantáziám, alkothatok. Ilyenkor kicsit elfeledkezem arról, mennyi szörnyűség történik a nagyvilágban. Emellett boldogsággal tölt el az is, ha a természetben, vidéken lehetek. Nagyokat sétálok a kutyámmal, majd hazaérve felteszek egy bakelit lemezt, és a zene még pluszban feltölt, megnyugtat. Noha jól érzem magam egyedül, és szükségem is van rá, fontosak azok a hétvégék, amiket a szüleimmel, a testvéreimmel és a barátokkal tölthetek.”

„Akkor vagyok boldog, anya, ha te is örülsz.”

Természetesen muszáj volt kifaggatnom a gyerekeimet is, vajon őket mi teszi igazán boldoggá. A 7 éves lányom egész hosszasan sorolta: „A családom, a macskám, a barátaim, az, hogy kedvesek a tanító nénik. Boldog vagyok, mama, az ölelésedtől, szeretem, amikor apával esti mesét olvastok, és betakartok a puha paplannal. Boldog vagyok, amikor örültök a rajzaimnak és az ajándékaimnak. Amikor együtt kirándulunk, és ha süt a nap, de annak is örülök, amikor hideg van, mert olyankor isteni csokis sütit sütsz. Igazából mindig boldog vagyok. Mondjuk akkor nem, amikor a szobámban el kell pakolni.” A 3 éves fiam ennél jóval tömörebben, de annál lényegre törőbben nyilatkozott: „Akkor vagyok boldog, anya, ha te is örülsz.”

A kialakult veszélyhelyzettel kapcsolatos további tanácsokról olvashat az Otthon a család rovatunkban.

(fotó: Shutterstock)