Amikor az interjút egyeztettük, mondtam Önnek, hogy félve jövök ebbe az intézménybe. Ön azt válaszolta, hogy ne a rosszra gondoljak, hanem azokra az emberekre, akiket itt gyógyítanak meg. Mindig ilyen pozitív?

– Nagyon köszönöm ezt a kérdést. Általában igen. Az egyetem után Győrben kezdtem dolgozni, majd egy barátom azt mondta, jöjjek fel Budapestre és nézzem meg az Intézet sebészeti osztályvezetőjét, Dr. Köves Istvánt, aki zseniálisan operál, és töltsem itt a gyakorlatomat. Győrben akkor a baleseti sebész kollégáim óva intettek a váltástól. Azt mondták, itt mindenki meghal, a Kékgolyó utca a rettegés szinonimája. Nem hagytam magam, ide jöttem, és láttam, hogy nincs igazuk, végül itt ragadtam. A rákbetegek jelentős része, ha korai a diagnózis, meggyógyul. Ez különösen igaz az emlőrákos páciensekre, a vastagbéldaganatos betegekre, és még számos daganattípussal küzdő emberre. Immáron 21 éve dolgozom itt, ezt tartom az első munkahelyemnek, itt lettem orvos, ez az intézet a második otthonom, munkatársaim pedig a második családom. A félelem, amit a betegek és a hozzátartozók átélnek, idővel képes átalakulni reménnyé, gyógyulássá, amiben szakmailag és emberileg közreműködni megtiszteltetés.

Tíz évvel ezelőtt vizsgálták az onkológiai félelem okait. Mitől rettegnek a betegek, és az elmúlt évtizedben történt-e ebben változás?

„Ha a behívottak 70 százaléka elmenne a mammográfiai szűrésekre, körülbelül harmadával lehetne csökkenteni az emlőrák miatt bekövetkező halálozást.”

– A nők leggyakoribb rosszindulatú daganatos megbetegedése az emlőrák. Ez az elváltozás nem válogat, érdemben sajnos nem lehet megelőzni. Szerettük volna tudni, hogy azok a betegek, akik emiatt hozzánk kerülnek műtétre, mitől tartanak, a félelmük milyen összefüggésben áll a szociális háttérrel, életkorral, iskolázottsággal, családi állapottal. Azokat kérdeztük, akiknél másnap emlőeltávolítást terveztünk. A klinikai vizsgálat igazolta a minden józan ésszel és reális érzelemmel megalkotott hipotézisünket. A hajadonoknak, akik szeretnének párt találni, családot alapítani, nagyon fontos volt, hogy az emlőjüket rekonstruáljuk. Ez az elváltaknál is lényeges szempont. A betegek legjobban a kemoterápiától féltek. A kemoterápiás kezeléssel járó mellékhatás, a haj elvesztése olyan mértékben befolyásolja önképüket és rendíti meg az önbizalmukat, hogy irracionálisan rettegnek ettől az onkológiai kezeléstől. Pedig a kemoterápiás kezeléseket megfelelő indikációkban alkalmazva a páciensek jelentős része ezektől a gyógyszerektől meggyógyul, a daganatuk akár teljesen eltűnik, tehát ezekben az esetekben ezek vagy más támadáspontú onkológiai gyógyszerek a rákellenes csodaszerek. A megkérdezett betegek jelentős része tartott attól, hogy mit szólnak a betegségükhöz a munkahelyükön, tehát kérem munkatársként legyünk megértőek ezekkel az emberekkel. A kérdéseket öt év múlva is feltettük. Kíváncsiak voltunk, hogy a felvilágosításainknak lett-e eredménye. Azt láttuk, hogy igen, van fejlődés. Tájékozottabbak már a páciensek, többen szeretnének rekonstrukciót, ami egyébként hazánkban minden emlőrákban szenvedő nőnek évtizedek óta finanszírozott. Tíz évvel ezelőtt kezdtem foglalkozni a korszerű onkoplasztikus emlősebészettel. Ez az onkológiailag radikálisan eltávolító, de az életminőséget szem előtt tartó, és a rekonstrukciót szerves egészként kezelő emlősebészet. Elvesszük azt, ami beteg, de formájában, szépségében visszaadjuk az emlőt. Ez nagyon fontos a hölgyeknek. Igazolja, hogy nem zsákbamacskát ígérünk, hanem hiszünk a gyógyulásban és az egészséges jövőre készülünk, nőiességük megtartásával és helyreállításával.

Az időnek óriási szerepe van a gyógyulásban. Ennek elfogadásában is sikerült előre lépni? Járnak szűrésre a nők?

– Az emlődaganat primer prevenciója ma nem ismert. Lehet valakinek ideális testsúlya, táplálkozhat egészségesen, sportolhat, sajnos biztosan egyik tényező sem akadályozza meg a daganat kialakulását. Csak a nagy számok tükrében igaz az is, hogy a több gyermek tartós szoptatása érdemben csökkenti az emlőrák kialakulását. A valóság az, hogy az egyénre vonatkoztatva ez egyáltalán nem kizáró tényező. Fontos a nők emlő-tudatossága, a pontos ismeretek elsajátítása, az önvizsgálat és a szűrővizsgálatokon való felelősségteljes részvétel, tünetek esetén a korai szakellátás. Magyarországon 2002 óta nagyon jól megszervezett lakossági emlőrákszűrő-program működik. Ez azt jelenti, hogy 45 és 65 éves kor között kétévente behívót kapnak a hölgyek egy mammográfiás vizsgálatra. Ha olyan magas arányban elmennének, mint ahogy mondjuk a svédek, sokkal több elváltozást vennénk időben észre. Konkrétabban: ha a behívottak 70 százaléka elmenne, körülbelül harmadával lehetne csökkenteni az emlőrák miatt bekövetkező halálozást, az időben felfedezett elváltozást ugyanis majdnem biztosan meg lehet gyógyítani. A lokálisan előrehaladott emlőráknál, amikor már a nyirokcsomók is érintettek és a tumor is nagy, a gyógyulás esélye jóval kisebb. Ha már távoli áttétek is vannak, akkor a túlélés esélye igen csekély. Ennek ellenére Magyarországon az érintetteknek még 40 százaléka sem megy el szűrésre. El kell oszlatnom azt a tévhitet, hogy a vizsgálat nagy sugárterheléssel jár. Ez egyáltalán nem igaz, míg a vizsgálat kellemetlensége igaz lehet érzékeny emlőjű hölgyeknél, de biztosíthatok mindenkit, hogy a vizsgálat nem nagyon kellemetlen. Az intim szerv vizsgálata viszont diszkréciót igényel, illetve teljes mammográfiás averzió esetén még mindig ott van az emlő ultrahang, mágneses rezonancia vizsgálat vagy újabban a tomoszintézis lehetősége is. Nem kell tehát elbújni az emlők precíz, rendszeres vizsgálata elől.

Miért csak 45 éves kortól szervezett a szűrés?

– Az emlőrák előfordulása az életkorral összefüggést mutat, ami görbén ábrázolva olyan, mint egy fordított, kissé elnyújtott U betű, szakszóval Gauss eloszlási görbe. Fiataloknál a betegség ritka, de nem kizárt, ezért mindig gondolni kell rá, és a hullám teteje hazánkban körülbelül 61 éves korban van. A lakossági szűrőprogram tehát a görbe legmagasabb részét szeretné lefedni. Az egész női társadalmat célzó általános szűrést és az egyéni vagy panaszos esetben végzett célzott emlővizsgálatokat nem szabad összemosni. A szűrés panaszmentes esetben történik, és nem pótolja azt, ha valaki tapint valamit az emlőben vagy észleli annak megváltozását, bőrbehúzódást, emlőváladékozást, akkor szakorvoshoz fordul. Ilyen esetekben nemcsak mammográfia, hanem ultrahang vizsgálat és biopsziás mintavétel is szükséges.

A 21 évvel ezelőtti állapothoz képest változtak a gyógyulás esélyei?

– Igen, sok területen nagyban javultak. Sok új gyógyszer, molekula, hipotézis működése igazolódott, új sebészeti technikák, diagnosztikus eljárások honosodtak meg, komoly eredmények születtek. Változott az onkológiai szemlélet is. Húsz évvel ezelőtt a 70 év feletti pácienseknek csak nagyon megválogatva adtunk kemoterápiás kezelést. Ma már nem általánosan az életkor számít, hanem az egyén biológiai állapota, annak a pontos meghatározása, hogy általános fizikai állapota elviseli-e az optimális sokszakmás – sebészeti, gyógyszeres, sugárterápiás – kezelést. A molekuláris genetikai ismeretek alapján a tumorok biológiai tulajdonságait is sokkal jobban ismerjük. Ezek segítségével soha nem látott eredményeket érünk el. Az emlőrák sebészeti kezelésében ma már alapvetőnek tekintjük az onkoplasztikát, így a korszerű műtétekkel kombinálva – például az előzetesen adott gyógyszeres kezelésekkel zsugorítva a tumort – nagyobb arányban maradhat meg a beteg hölgyek saját keble, esztétikus formájával, nőies szépségével. Ma emlősebész kollégáimmal azt éljük meg, hogy egyre többen, egyre fiatalabban jönnek hozzánk emiatt a szemlélet miatt. De beszélhetünk más területről is. Sok kezelésnél minimál invazív technikát használnak a kollégák. Amikor régebben vastagbél daganatot operáltunk, minden páciensnek felvágtuk a hasát. Ma speciális, úgynevezett laparoszkópos eszközöket juttatnak a kollégák a hasüregbe apró metszésekből, így a műtét megterhelése, fájdalma jelentősen kisebb, a kórházi tartózkodás rövidebb, a felépülés is sokkal gyorsabb. Az intézetben ma már természetes a betegközpontú, onkopszichológiai ellátás; naponta vizitelni is jön velünk az onkopszichológus, az alap szakértői csapat tagjaként. Húsz évvel ezelőtt erről még csak beszélgettünk. A korszerű képalkotó vizsgálatok elérhetősége is természetessé vált, az akkori hasi ultrahang vizsgálatot vagy hasi röntgenvizsgálatot ma már felváltotta a korszerű CT, MR vagy PET CT vizsgálat, ami sokkal pontosabb képet ad a klinikus számára. Persze azért az ultrahangnak és röntgennek is megmaradt a megfelelő helye és szerepe.

Eljön az az idő, amikor minden rákbeteg meggyógyul?

– A rosszindulatú daganatok csak látszólag tartoznak egy nagy közös csoportba, valójában genetikailag és biológiailag különbözőek. A rossz genetikai kódok, rossz információk rossz fehérjéket hoznak létre, és ezektől elromlanak az egyes sejtek. Ezek a rossz sejtek sokasodni akarnak, kihasználják a szervezetet például ér-újdonképződésre, hogy legyen energiájuk és oxigénellátásuk. Nem statikusak, hanem élnek és változnak, azaz képesek elbújni az immunrendszerünk elől vagy képesek lehetnek az alkalmazott gyógyszereknek is ellenállni, tartósan „aludni”, vagy idővel rezisztenssé válni. A daganatokkal szemben harcol a legfejlettebb organizmus, az emberi szervezet, test és lélek, ezt segíti a sok-sok okos ember által fejlesztett tudomány, aminek fejlődése folyamatos és feltartóztathatatlan. Ez a versenyfutás, mint minden területen, folytonos, sok-sok eredménnyel és mindig további célokkal és feladatokkal, így van ez az onkológiában is. Azért összességében az onkológia fejlődése szemmel látható. Mondok egy példát. 10 évvel ezelőtt volt egy nagyon kedves fiatal páciensem. Az emlőeltávolítás után rekonstrukciót szerettünk volna neki csinálni, de többes májáttétei lettek, így a helyreállító műtétre nem kerülhetett sor. Azt gondoltuk, hogy előrehaladott betegsége miatt sajnos el fogjuk veszíteni. A Jóistennek hála, néhány hónappal ezelőtt bekopogott a rendelőmbe. Kiderült, hogy folyamatosan kezelik ugyan, de már egyáltalán nincs kimutatható áttét a májában. Mikor viccesen azt mondtam neki, hogy szépen megöregedtünk, azt válaszolta, hogy de ön is! Nagy örömmel konstatáltam, hogy igen, és szerencsére mindketten itt vagyunk. Azóta már mindkettőnk nagy örömére elkezdtük megépíteni az emlőjét. Nagyon megérdemli, legyen szebb és tartalmasabb tőle az élete! Korábban az, hogy egy többes májáttétes beteg 10 évvel később tumormentesen megjelenjen a szobámban, a fantázia kategóriájába tartozott. Ma már realitás.

A koronavírus megjelenése óta naponta hallunk számokat a fertőzés terjedéséről. Azt tudni, hogy a daganatos elváltozások milyen mértékben érintik a lakosságot?

– Magyarországon működik egy rákregiszter, amit Kásler Miklós miniszter úr hozott létre, még az intézet főigazgatójaként. Enélkül nem lehet modern onkológia. Tudni kell ugyanis, hogy mekkora az ellenség, hogyan változik, merre tart. Ebből látjuk, hogy Magyarországon évente átlagosan 77-79 ezer új rákbeteg van, ebből emlőrákban szenved körülbelül 8 ezer. Sajnos a 8 ezer nőből, anyából, feleségből évente kétezer meghal. Az elmúlt 10 évben lett egy 11 százalékos relatív javulás. Ez azt jelenti, hogy emelkedett ugyan a megbetegedések száma, de a halálozás nem változott.

Miért nő a megbetegedések aránya?

– Ennek sok oka van. Az egyik, hogy hosszabb ideig élünk, mint mondjuk 100 évvel ezelőtt, és az életvitelünk is jelentősen megváltozott. Keveset mozgunk, szinte mindenki autóval közlekedik, ami szennyezi a levegőt, amit meg belélegzünk. Én Győrben születtem és gyerekként néhány évet falun is éltem. Emlékszem, hogy eltettük télire a saját termesztésű almát, répát, és aztán főként ezeket ettük. Napjainkban decemberben is epret szeretnénk enni, pedig végig kellene gondolni, hogyan jut ide délről a gyümölcs, mitől marad szép piros és roppanós. A dohányzás sajnos egyértelmű példa, az elmúlt évtizedekben a nők ugyanúgy elkezdtek dohányozni, mint azt tették korábban főként a férfiak, és jelenleg a tüdőrák előfordulásának meredek emelkedésével és az életükkel fizetnek sajnos ezért a szenvedélyért. Összességében tehát elmondható, hogy a rosszindulatú daganatok kialakulása soktényezős, és a XXI. századi civilizációnk része.

Huszonegy ország részvételével tavaly alakult meg Budapesten a Közép- és Kelet-európai Onkológiai Akadémia, amelynek ön lett az elnöke. Mi a cél?

„Itt az onkológián ritka az ateista. A szeretet, a hit és az emberség képes ezt a betegséget igazán legyőzni.”

– A prognózis szerint az évi 4 millióból 2050-ig évi 5 millió új rákbeteg lesz Európában. Tehát idővel a mainál is súlyosabb probléma jelentkezik. A magyar kormány, elsődlegesen Kásler Miklós miniszter úr által életre hívott regionális szövetség célja, hogy segítse a határokon átívelő onkológiai együttműködéseket, a kutatás, a klinikai alkalmazás, a képzés és oktatás, valamint a megelőzés és az onkológiai szakmai protokollok harmonizációja területén. A regionális programmal párhuzamosan európai projektként az Európai Bizottság is természetesen komoly onkológiai programot indított, amely szintén az alapkutatást, a klinikai kutatást és a rehabilitációt célozza. Büszkén mondhatjuk el, hogy ebben a projektben is a régió országait a magyar kezdeményezésre életre hívott szakmai együttműködés képviseli.

Ha eredményről beszélünk, nem mehetünk el amellett, hogy ön Áder János köztársasági elnök megbízásából Kásler Miklós miniszter úrtól nemrég átvette a Magyar Érdemrend Lovagkereszt polgári tagozat kitüntetését. Fontos az állami elismerés?

– Nagyon megtisztelő az állami elismerés az onkoplasztikus emlősebészet elterjesztésében vállalt szerepemért. Amikor az ünnepségen, a Vigadóban közösen énekeltük a Szózatot, átfutott rajtam, hogy mennyire hálás vagyok a sorsnak, hogy szolgálhatom a hazámat. Megindító érzés volt, büszkeséggel és egyben alázattal teli. Továbbra is adósa vagyok a magyar embereknek, szüleimnek, tanáraimnak és igyekszem rászolgálni erre a megtisztelő bizalomra. Hálás vagyok, hogy feleségem, aki munkám miatt sokat kénytelen nélkülözni, jelen lehetett az ünnepségen. Az elismerés másik része a betegektől jön. Ők az igazi hősök. Gyakran elgondolkodom, fordított helyzetben én meg tudnám-e csinálni azt, amit ők tesznek a gyógyulásukért. A kollégáim is az életem és a munkám részei. Az intézet a második otthonunk, egymással éljük meg a sikereket. Azok a szakemberek, akikkel régen együtt buliztam, ma intézet-, illetve osztályvezetők, nemzetközi hírű szakemberek, és nagyon komoly munkát végeznek a betegek gyógyításáért, az intézetért és a szakma fejlődéséért.

A második otthonát megismertük. Az elsődlegesben is minden kerek?

– Több mint tizenegy éve találkoztunk, és már 8 éve vagyunk házasok a feleségemmel. Nagyon szeretem őt. Itt ismertem meg, onkológiai gyógyszerész. Nagyon okos és nagyon szép nő. Okosabb nálam, és ez máig inspirál. Régebben nem gondoltam volna, hogy a családosdit nekem találták ki, de ma már azt vallom, hogy mindent felülír, mindennél jobb. Két fiunk és egy kislányunk van. A legnagyobb gyermekünk most kezdte az iskolát. Ma már el sem tudom képzelni, hogy milyen lenne, ha nem családi kötelékben élnék. Azt a terhet, amit itt kapok, otthon levethetem, feltöltődöm a családtagjaim szeretetétől. Mi mindent megbeszélünk otthon. Sokan mosolyognak azon például, hogy az én gyerekeim gyakran rajzolnak ciciket. Foto-dokumentálom az eseteimet, az otthoni számítógépen is sokat dolgozom, így a gyerekeim a monitoron sokszor látnak női melleket, persze a fotók arcok és személyiségi adatok nélkül készülnek. Az óvodai rajzaikon aztán ez meg is jelenik, apa meggyógyítja a cicis néniket. Én persze örülök a magyarázkodások után annak, hogy most még mindkét gyerekem orvos szeretne lenni.

A család befolyásolja a betegei gyógyulását?

– Volt egy rajzversenyünk az intézetben a Mellrákinfó nevű betegszervezet jóvoltából. Arra kértük a gyerekeket, rajzolják le, hogyan élték meg az édesanyjuk betegségét. Ez egy egyszeri rajzkiállítás volt az egyik legmegindítóbb esemény, amit valaha megéltem. Érzelmileg nagyon mély lett ez a kiállítás, részben ezért eddig még nem is ismételtük meg. Az anyákat meg kell gyógyítanunk, őket hazavárják a gyerekeik. De tovább megyek. Az ember társas lény, mindenkinek szüksége van párra. Elmondhatjuk százszor, hogy egy új autó vagy egy nyaralás milyen sokat ér, de össze sem hasonlítható azzal, amikor az embernek társa, családja van. A fiatal nők fizikailag szinte mindent elviselnek, de hónapokig ide járni kétségek között, illetve hallgatni a betegtársak szenvedését, esetleg megélni az elvesztésüket, rendkívül nehéz. A szeretetre ilyenkor is óriási szükség van. Ezt elsősorban az egészséges párkapcsolatban a társától, a családjától kapja meg az ember, de az orvosi vagy egészségügyi személyzet humánuma kiemelendő. Itt az onkológián ritka az ateista. A szeretet, a hit és az emberség képes ezt a betegséget igazán legyőzni.