Míg a nem veszélyeztetett korosztály szépen lassan visszatér hobbijaihoz és újra hódolhat kedvenc sportjainak, addig a 65 éven felüliek kétszer is meggondolják, folytassák-e a gyógytornát, vagy találkozzanak-e a nyugdíjas barátokkal, mivel a koronavírus-járvány miatt továbbra is óvatosnak kell lenniük.

„Hogy tetszik lenni”? – tettük volna fel a kérdést idős ismerőseinknek a karantén alatti időszakban is, de személyes találkozók hiányában erre alig akadt lehetőségünk. Sokan ragadtak a négy fal között egyedül, családjaiktól távol. Ennek megoldásaképpen született meg a Fesztivál Önkéntes Központ kezdeményezése, miszerint „pótunokákat” keresnek. Az egyik szervezőt, Nagy Rékát kérdeztük a kezdetekről, de az önkéntes Fanni és a „pótnagyi” Marcsi néni is lelkesen mesélt nekünk erről a különleges élményről.

Júniusban még kétszer indulnak útnak az Országos Gyalogló Idősek Klubhálózat tagjai a fővárosban, ezt követően csak ősszel lesz újabb találkozó. A jelentkezőket Monspart Sarolta, a Nemzet Sportolója, a gyalogló hálózat ötletadója is várja.

Kedves verseket ír Császár József olvasónk az unokáiról, Dorkáról és Gergőről, amelyeket nemrég az Unoka-sztori pályázatban osztott meg a csalad.hu szerkesztőségével és közönségével. A közelgő apák napja nemcsak az apák, hanem a nagypapák fontosságára is szeretnék felhívni a figyelmet.

A kijárási korlátozások feloldásával egyre bátrabban jönnek-mennek az emberek. Óvatosan ugyan, de próbálják felvenni az élet koronavírus előtti ritmusát. Vajon igaz ez a veszélyeztetett korosztályra is? A csalad.hu 65 éven felülieket kérdezett arról, mennyire élnek a visszakapott „szabadsággal”.