csalad.hu - Mesevilág: hagyjuk magunkat elvarázsolni!
CSALAD.HUAhol otthon vagy!
Befektetés a jövőbe
Mesevilág: hagyjuk magunkat elvarázsolni!
Szöveg: Riedl Annamária, fotó: Förster Tamás
2019. máj. 8. 19:17
Kisgyermeket nevelünk
A mesék jók. Kicsinek és nagynak egyaránt. Winkler Zsófia óvodapszichológus szakértőnkkel jártuk körbe, hogy pontosan mit tanulhat meg a gyermek a történetekből, valamint a tévé mennyire váltja fel a mai világban a meseolvasást.

Valljuk be: még mi, felnőttek is szeretjük a meséket. Jólesik elhinni, hogy van jó és rossz, szép és csúnya, kedves és gonosz, egyszóval létezik egy olyan szerethető világ, ahol a jellemek pengeélesen kirajzolódnak, így határozott érzelmekkel tudunk szurkolni valaki felemelkedésének vagy éppen annak, hogy odafricskázzon neki az élet. A gyermekek pedig még inkább így vannak ezzel.

A fantáziájukban életre kelnek jó és rossz alakok, szeretnek a helyükbe lépni és szépséges királylányként vagy daliás hercegként tündökölni napokon keresztül az ágyon ugrálva.

Nem lehet elég korán kezdeni

Bármerre is nézünk, ingerek vesznek körül minket, amelyeket egy kisgyermek nehezen tud értelmezhetően befogadni. Jár a kis szeme folyamatosan a plakátoktól a plázák színes kirakatain át a TV és számítógép által nyújtott világig. A szülők ezt legtöbbször nem is bánják igazán, mert ezekben a percekben ők is ki tudnak kapcsolni egy kicsit. Pedig éppen ebben a felgyorsult életben az egyik legfontosabb kapaszkodó egy picinek az élő szó. Leginkább a szülei hozzá intézett szavai, amelyek biztonságot, ismerős terepet biztosítanak számára. Erre a legjobb lehetőség a mesék olvasása. A csalad.hu-nak nyilatkozó szakértő szerint a mesélést nem lehet elég korán kezdeni.

Az egyik legfontosabb kapaszkodó egy picinek az élő szó, leginkább a szülei hozzá intézett szavai.

– Már a pocakban lévő magzatra is jó hatással van, ha hallja az édesanyja hangját, a beszéd ritmusát, dallamát, mivel ez megnyugtató számára. Tehát már az egészen kicsi gyermekeknek is érdemes mesélni rövid történeteket, melyek a hétköznapokról szólnak, mert így megismerkednek az őket körülvevő világgal, fejlődik a szókincsük, a memóriájuk, a kommunikációs készségük. A szülő ilyenkor mesélhet saját kútfőből, de vannak olyan mesekönyvek is, melyek a másfél-kétéves korosztály számára készültek. A kisgyermekek szeretik hallani a saját történetüket, így nagyon jó, ha a szülők gyakran elmesélik, hogyan várták őket, milyen volt, amikor végre megszülettek és hogyan teltek az első hónapok, évek. Ilyenkor érdemes elővenni a fotóalbumokat, és együtt nézegetni.

A legjobb társ egy jó mesekönyv

Winkler Zsófia azt javasolja továbbá, hogy ötvözzék a szülők a fejből mesélést a könyvből meséléssel.

– A könyvből olvasás ugyanis arra tanítja meg a gyermeket, hogy a papírra írt jelek valamilyen információt hordoznak, vagyis olyan tudásra tesznek szert az írásról és olvasásról, melyet „bontakozó írásbeliségnek” nevezünk. Vizsgálatok kimutatták, hogy azok a gyermekek, akiknek sokat olvastak otthon, könnyebben tanulnak meg olvasni, amikor iskolába kerülnek. Hiszen a könyvekben látható illusztrációk nem csupán díszítő elemet töltenek be a könyvekben, hanem „küldetésük” van – teszi hozzá a szakértő. – Így persze az sem mindegy, milyen képekről beszélünk. Mert míg az adott meséhez kevésbé kapcsolódó illusztrációk nem feltétlen keltik fel annyira a gyermek figyelmét, a történethez társuló képi anyag viszont rögzül, értelmet nyer a szülőtől kapott szöveggel, és a későbbiekben egy másik mese vagy beszélgetés alkalmával ismét felszínre kerül.

Jó és rossz mese?

Rengeteg vita folyik a mai napig arról, hogy a Grimm testvérek meséi – amelyeket a szerző páros valójában nem is gyermekeknek szánt – mennyire okoznak félelmet a kicsikben. Ezért sokszor egy szülőnek nehéz eldöntenie, mi lehet jó, és mi lehet rossz a gyermeke lelki világának, így mérlegelni kezd a mesék között és elhagy néhányat a biztonság érdekében. De ne feledjük, a negatív érzések, a félelem, az abból való bátor felállás mind-mind az élet részei, a lélek fejlődésének elkerülhetetlen állomásai. A gyermek a későbbiekben sem fogja tudni kikerülni ezeket. Fontos már kiskorban megtanulni kivárni a „katarzis élményt”, vagyis megmutatni a kicsiknek, a szereplők hogyan jutnak túl ezeken az érzéseiken, miként küzdenek meg velük, és hogyan lépnek tovább egy következő szakasz irányába. Valamint fontos útmutatója annak, hogy a főszereplők mit tanulnak mindabból, amit a mese megpróbáltatásai eléjük állítottak. Ha a gyermek ki tudja várni azt, hogy a főhős a szorongásból eljusson a felszabadulásig, a mese jótékony hatásúvá tud válni, hiszen így már példát mutat a probléma megoldására, vagyis arra, hogy bár az élet tele van ismeretlen és félelmetes dolgokkal, de ha a főszereplő bátor és állhatatos, még ha ő is a legkisebb, képes túljutni minden akadályon.

A mesékben az a csodálatos, hogy a történetek valótlansága teszi lehetővé a gyermekek számára, hogy felhasználják a meséket saját belső konfliktusaik megoldására.

– Nehéz különbséget tenni jó és rossz mesék között – mondja az óvodapszichológus. – Inkább rosszul kiválasztott mese van, mely nem a gyermek életkorának megfelelő, például olyan erkölcsi dilemmát tartalmaz, melyre még nincs felkészülve, vagy túl sok félelmetes elem van benne, amely megijeszti. A mesékben az a csodálatos, hogy a történetek valótlansága teszi lehetővé a gyermekek számára, hogy felhasználják a meséket saját belső konfliktusaik megoldására. Például kevésbé félelmetes Hamupipőke gonosz mostohájára gondolni, mint tudatosítani saját szülőnk iránti negatív érzéseinket. A TV-ben látott meséknél más a helyzet, itt könnyebb „rossz” mesét találni. Az erőszakos, durva mesék a gyermek személyiségfejlődését rossz irányba terelik, vonzóvá, követendővé téve az agressziót, így ezeket a tartalmakat érdemes kiiktatni a mese-repertoárból.

Milyen szempontok alapján válasszunk?

Sokszor azt hisszük, mindegy, mit olvasunk a gyermeknek, mert az együtt töltött idő az igazán lényeges. Természetesen a közös idő mindig prioritást élvez, de ezeket a pillanatokat még emlékezetesebbé tudjuk tenni egy jól megválasztott mesével.

– A meseválasztásnál azt érdemes figyelembe venni, hogy milyen értékeket szeretnénk a családban és a közösségben állandósítani, és milyen elképzelésünk van a jövőről, amire a gyermeket fel szeretnénk készíteni. A kicsi gondolkodása szélsőséges, vagy jók, vagy rosszak a mese szereplői, nincs átmenet. Éppen az ellentétes jellemek példáján keresztül tudja megérteni a jó és a rossz közötti különbséget, ez által fejlődik az erkölcsi érzéke. A mesékben a negatív szereplők járnak rosszul a végén, így a gyermek azt tanulja meg, hogy „nem éri meg rossznak lenni”, a jók pedig a mese végén nyerik el jutalmukat, ami a várakozásra tanít. Ha az életkornak megfelelő mesét választunk, melynek mondanivalójával mi, szülők is azonosulni tudunk, nem fogunk mellényúlni. Ha véletlenül mégis megijeszti a kisgyermeket a mese, beszélgessünk róla, mondja el, mitől fél, le is rajzolhatja, ha van hozzá kedve, sőt, el is játszhatjuk a történetet. Ne hagyjuk a gyermeket a félelem állapotában egyedül, mindig fel kell oldani a negatív érzéseket – hívja fel a figyelmet a szakember.

Nem éri meg a könnyebbik utat választani

– Hét éve dolgozom óvodapszichológusként, rengeteg gyermekkel találkozom minden nap. Mivel nagyon fontosnak tartom a mesélést, ezért meg szoktam kérdezni a gyermekeket, hogy kinek olvasnak otthon. Tapasztalatom szerint kb. 70%-uknak igen, ami szerintem nem rossz arány. Sajnos azt is látom, hogy ez a mérték csökkenő tendenciát mutat, mert a meseolvasást elkezdte felváltani a TV-ben, tableten nézett mese. A szülőkkel való konzultációk során próbálok rávilágítani arra, hogy a képernyőn nézett mese nem válthatja ki az olvasottat, hiszen a gyermek fantáziája nem gazdagodik általa, és nincs meg az az esti összebújás, egymásra figyelés sem, amelyre minden kisgyermeknek olyan nagy szüksége van.