Beszélgessünk a suliról!

Fagyizás vagy séta közben gondolkodjunk együtt az elmúlt félévről, az élményekről, beszéljük át a nehézségeket! Kérdezgessünk az osztálytársakról, a kirándulásokról, a közös színházakról, hozzuk ki a gyermekünkből azokat a jó érzéseket, amik őt év közben az iskolához kötik.

Készítsünk képzeletbeli mérleget!

A serpenyőkbe rajzoljuk bele mindazt a jót és rosszat, ami a tanévben a gyermekekkel történik. Ugye, hogy a kedvesebbik serpenyő lett súlyosabb?

Szortírozzunk, rendszerezzünk a meglévő iskolai felszerelések között!

Nem érdemes az ötödik radírt, vonalzót beszereznünk, és felesleges minden évben új ceruzákat vásárolnunk. Nézzük át, mi van otthon, rendezzük el praktikusan a készletet a fiókban, tolltartóban, szekrényben. Szükség esetén készítsünk új tárolókat, és selejtezzük ki azt, ami már nem használható. Írjunk leltárt a használatlan füzetekről és más felszerelésekről, hogy az később a segítségünkre legyen.

Írjunk listát a beszerzendő dolgokról!

Ha már átnéztük az otthoni készletet, akkor – és csak akkor! – írjuk össze, mire van szükségünk. Alsóban a tanító nénik kéréseinek megfelelően mindenképp érdemes előre vásárolni, felsőben viszont a tanév első napjaiban hallottak alapján tudunk csak minden szükségeset beszerezni. Ekkor már a szaktanárok döntik el, milyen füzetekbe szeretnének a gyerekekkel dolgoztatni, és milyen egyéb felszerelésre van szükség.

Tűzzünk ki egy laza, bevásárlós napot!

Akármilyen apróságokról legyen is szó, tegyük közös élménnyé a beszerzést! Előre állapodjunk meg, mi az, aminek kiválasztásában a gyermek dönthet – fontos kérdés ez, hiszen akár egy füzet áránál is a csillagos ég a határ. De a szükségesen felül hadd válasszon a gyermek valami plusz apróságot!

Játsszunk papírboltosat!

Hazaérkezvén a sok illatos, friss papíráru kínálja magát a játékra. Az otthoni készletet az újhoz adva játsszunk papírboltosat! Játékpénzzel vagy igazival számoljunk, gyakoroljuk a visszajáró kiszámítását, becsüljük meg, mire elég a pénzünk. És ha minden szükségeset megvásároltunk, kezdődhet a rendrakás…

Szerepjátékozzunk!

Legyen tanár néni vagy tanár bácsi a gyermekünk, mi pedig váljunk kisdiákká. Játsszuk el az iskolát, hagyjuk, hogy a helyzet segítségével a gyermek kiadja magából a feszültségeket, kételyeket, kérdéseket. Oldjuk meg az általa adott feladatokat, mondjunk verset – mindeközben a „tanár” észre sem veszi, hogy ő is gyakorol…

Te hogy állsz a családi felkészüléssel? Töltsd ki kvízünket!

(fotó: Shutterstock)

iskolaiskolakezdéskisgyermekgyermek