csalad.hu - Hurrá nyaralunk!
CSALAD.HU
Ahol otthon vagy!
Hurrá nyaralunk!
Takács Bence
2019. júl. 30. 13:03
Apajegy(zet)
Számoltuk már, szinte együtt mondtuk a gyermekkel, a gyermekeinkkel, hogy áció, meg akáció és végül VAKÁCIÓ… „Apa, az ovi végéig mennyit kell még aludni?” – és vágjuk a centit, számolunk vissza együtt, igaz, míg a gyermek a napokat, addig mi a napokon belüli, és majd ezen napokon túli órákat, perceket is. Mert az rendben van, hogy szeptember óta kialakult egy hektikus menetrend, amelyhez megpróbáltál mindent hozzáigazítani, de mi lesz most?

Hogy fogsz dolgozni és még többet otthon, a családoddal lenni? Illetve, akarom kérdezni: úgy dolgozni, hogy közben a család igazából már nyaral, és ehhez téged is igényelne, sőt, vágyik arra, hogy részese legyél az ő bő kéthónapos, gondtalan nyarának. Mit lehet ilyenkor tenni? Mert ugye a munkahelyről csak úgy, az iskolai vagy óvodai periodika szerint eltűnni nem, vagy csak részben érdemes. Meg egyébként is, aki férfi, tessék csak nyáron is húzni, hogy legyen mit a család elé tenni még szeptemberben is.

És csak szervezel…

Dolgozz otthonról? De hogyan? Mert amikor reggel már a kávédat meginni sincs időd, hiszen sürgető hangok szólnak és kérdik: a medencét miért nem tudtad hamarabb felfújni, abba vödörszámra a langyos vizet behordani? A teraszt helyrehozni, az ebédkészítésben segédkezni, olykor takarítani, egy fűszerért a közértbe ugrani, két pötty miatt orvost látogatni, vagy éppen csak fagyizni? Mert nekik ez a nyári szünet! Ám addig te őrlődsz, hogy mindezt hogyan oldjad meg, de legfőképpen fel, ráadásul magadban. Így próbálsz finom egyensúlyt teremteni munka és család, nyári szünet és kötelességek, gyermekeid vágya és saját realitásod, pihenésed és a „folyton menni kell” között. Szervezel. Megnézed előre az összes, gyermekeknek is szóló nyári programot. Igen, ott van az a játszótér, amely délelőtt kevésbé meleg, no meg az a strand, ahol senki sem lesz beteg. És veszed sorba, hogy egy hét Balaton, az lehet, no meg ott, július közepén a nagyszülők is ráérnének, és végül már csak két hét marad, de akkor olcsóbb az az út is, amely minden szempontból gyerekbarát – szóval tervezel. Számba veszed a lehetőségeidet, és továbbra is: szervezel. Barátokat, családtagokat, utakat, programokat, és közben nézegeted, hogy a pénztárcád meddig enged…

„Te vagy gyerek, és ők tanítanak tégedet”

És aztán elérkezik. A nyár. A hurrá, nyaralunk érzete – és ezt már te is őszintén ki tudod mondani. Két-három nap lüktetése után a reggeli, már kihűlt kávé teljessége; az ötcentis medencében töltött percek pihentető közelsége; gyermekeid egy újabb mosolya: hogy ma is, holnap is, de még holnapután is velük lesz apa. Hogy nem rohan dolgozni reggel, sőt még este is velük lesz. Hogy lesz közös rajzolás úgy, hogy abban a képben ő csak a házikó teteje. Hogy olyan vasúti pálya épül, melyre egy délelőtt is kevés. Hogy a teljes délutáni program lehet egy közös buszozás vagy éppen fagyievés. És észre sem veszed, hogy már te vagy gyerek, és ők tanítanak tégedet. Te már elfeledted, hogy melyik járat merre visz, és azt is, hogy arra jegy is kell – ezt is ők intézik helyetted. Nyaralni mentek a gyerekek? A frászt! Ők most kezdenek dolgozni, szüleikről gondoskodni, amíg Te, a gondos családfő, rá sem jössz, de már nyaralsz. Ők vittek el, magukhoz, pihenni.