2018-11-16 00:00:00 17. Tihanyi Garda Fesztivál

Miért ne álljunk mindig a gyermek mellett?

A szülők egyik része azt vallja, hogy mindig a lehető legközelebb kell lenni a gyermekhez, hogy ha valami baja van, azonnal ugorhassunk és segíthessünk. A másik iskola szerint viszont hagyni kell, hogy a kicsi maga próbálgassa a határait.

Utóbbi persze nem könnyű a szülőnek sem, mégis sokan hisznek abban, hogy a gyermeknek hosszú távon jobb, ha maga fedezi fel, meddig mehet el, hol húzódnak a határok.

Közéjük tartozik az amerikai Pam Moore, aki futóedző és persze kisgyermekes anyuka is. Ő a játszótéren tisztes távolból figyeli másfél éves gyermekét, amint felfedezi maga körül a világot, amibe néha bizony beletartozik némi kavicsdobálás vagy az is, hogy mondjuk homok kerül a szájába.

Ugyanígy kikerülhetetlen az elesés, amire persze egy közelben álló anyuka felkapja, amitől aztán a gyermek csak még jobban sír. Ilyenkor ugye illik megköszönni a segítséget, a gyermek megnyugtatása után pedig visszavonulni a megfigyelő posztra - írta Pam.

“A kislányom elesésére reagálva a másik anyuka aláásta az anyai tekintélyem - nyilván nem tudatosan, de akkor is így éreztem. Úgy gondolta, akkor cselekszik helyesen, ha az ösztöneire hagyatkozva a gyermekem megmentésére siet. Mozdulata mélyén az a feltételezés is meglapult, hogy én is így cselekedtem volna, ha odafigyelek; hogy én is megakadályoztam volna az esést, ha érdekelt volna” - folytatta.

Pedig egyáltalán nem arról van szó, hogy a Pamhez hasonló szülőket nem érdekli a gyermekük, csak egyszerűen úgy gondolják, nem kell a széltől is óvniuk őt.

“Sokkal egyszerűbb lenne állandóan a lányom mellett lenni, fogni a kezét, tartani, ahogy a játszótéren a különböző mászókákon kalandozik. Én is meg akarom óvni őt minden veszélytől, de visszafogom magam, hiszen hogyan tanulja meg, mi veszélyes és mi nem, ha állandóan óvom őt?” - tette fel a valóban elgondolkodtató kérdést Pam Moore.

(csalad.hu)