2018-01-23 08:00:00 Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál

Elhagyottak, elhagyók, özvegyek és gyermekre vágyók

Fontos szempont az egyszülősök „egyenjogúsítása”. Annak elismerése, hogy ők is gyereket nevelnek, ők is családok, még ha kevesebb szülővel is működnek. Ha ez a megközelítés elfogadottá válik, az nagyon nagy lépés lesz abban is, hogy ezek a szülők rossz érzések és szégyenérzet nélkül merjenek szülők lenni. Ez pedig a gyerekeknek is rendkívül fontos – nyilatkozta a Családháló.hu interjújában Nagy Anna, az Egyedülálló Szülők Klubja Alapítvány és a hamarosan megnyíló Egyszülős Központ elnöke.

Mit értünk egyszülős család alatt? Miért nincsenek pontos adatok róluk és miért olyan nagy az eltérés a KSH adatai és az Alapítvány számai között?

Nehéz pontosan meghatározni, hogy mit is értünk egyszülős család alatt. A statisztika például beleszámolja azokat a családokat is, ahol egy felnőtt él együtt az idős szülőjével – papíron ők is egyszülősnek számítanak, mégis egészen más élethelyzetben vannak, mint azok a családok, ahol kisgyereket nevelnek vagy kamaszokkal kell megoldani egyedül a mindennapokat. Vannak olyan párok, akik csak papíron, a statisztika szerint házasok, de valójában egyedül nevel valamelyik szülő és vannak olyan családok, ahol nincs egyetlen szülő sem, hanem például a nagyszülő nevel egyedül egy vagy több unokát. Egyébként egyre gyakrabban jelentkeznek nálunk olyan családok is, ahol az apa ugyan megvan, de tartósan külföldön dolgozik és a napi rutint egyedül kell vinnie az itthon maradt anyukának.

Döntő többségében nők élnek egyedül gyermekeikkel, de viszonylag sok a férfi is. Mégis hányan?

Száz egyszülős családból közel kilencvenben az anya marad a gyerekekkel. Viszont a nagy számok miatt a maradék több mint 10% is közel 40.000 apukát jelent, akik egyedül állnak helyt mindkét szülő helyett.

És mit tudunk az okokról? Miért egyszülősek az egyszülős családok?

Egyedülálló szülők könyvében így fogalmaztam, és ezt tudom válaszolni most is: „Van, akit elhagytak; van, aki elhagyott; van, aki megözvegyült, és olyan is van, aki házasságra nem vágyott, csak gyermekre. A mindennapokban ugyanazokra a kérdésekre kell választ adniuk, és ugyanazokkal a gondokkal kell megküzdeniük, mint az ideálisnak tekintett kétszülős családban – de egyedül kell boldogulniuk.”

Mi a helyzet külföldön?

Ahogy Magyarországon belül, úgy Európában is nagy a változatosság az egyszülős családok számában és helyzetében. Vannak országok, ahol hagyományosan alacsony az egyszülős családok aránya és főleg özvegyekről van szó – ezek leginkább a dél-európai országok. Svédországban vagy Nagy-Britanniában ezzel szemben kifejezetten magas ez az arány, itt az ellátások is jobban fókuszálnak az egyszülősökre. Vannak országok, ahol az egyszülősök több mint kétharmada válás után marad egyedül és olyanok is, ahol magasabb az egyedül gyereket vállaló anyukák aránya. A kép tehát nagyon színes és ezek alapján más és más az ellátórendszer vagy éppen a társadalmi megítélés. Egy dolog viszont közös: az egyszülősség mindenhol vezető szegénységi kockázatot jelent.

És hogyan vélekedik a magyar társadalom az egyszülősökről? A „csonka család” kifejezést egyre ritkábban hallani.

Igen, szerencsére a csonka családozás már kezd egyre jobban kikopni, de a nyelv ebben a valóság előtt jár: a stigmatizálás, a lesajnálás vagy akár elítélés még mindig sokszor része az egyszülős létnek. Hiába végződik szinte minden második házasság válással, hiába él körülöttünk kb. 300 ezer egyszülős család, hiába vannak tele az iskolák, óvodák egyetlen szülővel élő gyerekekkel, a társadalmi megítélés nem változik olyan gyorsan, mint a realitás.

A teljes interjút ITT olvashatja.

(csaladhalo.hu)