2017-12-13 19:00:00 Kinek szólnak a mesék? - Képmás-est

Pszichológiai biztonság, avagy gyermek finn módra

A Maslow-féle szükséglet piramisról szinte már mindenki hallott, és tudja, hogy ennek legfőbb alapja a létfenntartáshoz szükséges alapvető feltételek – élelem, víz, menedék, szex, stb. – utána pedig a biztonság és a stabilitás. De mit jelent számunkra a biztonság? Zárt ajtókat, vagy olyan közösséget, ahol jól érezzük magunkat? Miért teljesítünk sokkal rosszabbul egy szorongatott helyzetben, mint amikor szabadon, „pszichológiai biztonságban” vagyunk? Erről ír a Felelős Szülők Iskolája Blog.

A Google fejlesztő csapatainál mért kísérlet azt támasztotta alá, hogy toronymagasan azok tudnak a legkreatívabbak és leghatékonyabbak lenni, akik a team munkában jól és pszichológiai biztonságban érzik magukat – hangozott el a minap szervezett Educatio Reloaded finn konferencián, ahol társadalmi és oktatási jó gyakorlatokból is volt bőven.

A finnek kollaboratív (együttműködő) tanulási modelljének zsenialitása abban rejlik, hogy senki nem kötődik a másikhoz, nincs alá-fölérendeltségi viszony, de mindenki mindenben segíthet a másiknak. A sokszínűség előnyeit keresi, és a mindenki mindenkitől tanul elvét követi. A finn oktatás lényege az elfogadás.

Vajon hol marad Magyarországon az elfogadás, az odafordulás, a bizalom? Miért évszámokra és képletekre tanítjuk a gyermekeinket, amikből a java része jól optimalizált keresés után kb. fél másodperc alatt elérhető az interneten. Az életre nevelés, ami az iskola és a család közös feladata, olyan készségek fejlesztését igényli, mint a társas interakció, a kooperáció, és nem a tanár kérdez, a diák válaszol elvét, hanem éppen fordítva.

A finnek 25 éves oktatási reformja a vége felé jár, még nem végeztek saját bevallásuk szerint. Nemzetközi szinten a második legboldogabb, megelégedettebb nemzet, ahol a diákok csoportban, projekteken dolgoznak, saját időbeosztással és motivációval.

Pekka Peura innovatív matek-fizika szakos finn oktatás kutató, startup-okat összefogó „megújító” új tanulási módszertanában a diákoknak nem egyik óráról a másikra adott házi feladatot, hanem hét hétre. Ez inkább közös, órai munka és házi feladat keveréke volt. Arra volt kíváncsi, hogy a gyermekek miként tudnak ezzel a nagy anyaggal és határidővel gazdálkodni, és kiderült, hogy sokkal jobban, mint a következő órára muszájból elkészített feladattal. Hiszen – ahogy ő fogalmazott – a belső motiváció, a tanulás iránti vágy hajtja őket. Ha kellett hagyta, hogy segítsenek egymásnak, tulajdonképpen nem volt megkötés.

Mindenki elkészítette a projektet, és sokkal őszintébb odafordulással, érdeklődéssel, mint addig bármikor. Ja, és nem félnek használni az okostelefonokat, tableteket, edukációs tudásmegosztó felületeket, sőt, közös munkában startupokat raknak össze már a tinédzser gyermekek is, mert szabadon szárnyalhatnak, álmodhatnak és ez ma már nem az ő nyelvük lenne az online tér nélkül.

A folytatást ITT olvashatja.

(felelosszulokiskolaja.blog.hu)