2017-12-13 19:00:00 Kinek szólnak a mesék? - Képmás-est

Miért utasítaná vissza a családi örökségét?

Ma már tízből hét hagyaték szinte biztosan érintett valamilyen hitellel, ezért jelentősen megnőtt az elmúlt években az örökséget visszautasítók aránya Magyarországon. A közjegyzők tapasztalatai szerint az örökösök félelemből sok esetben inkább mindenről lemondanak, pedig előfordul, hogy jobban járnának, ha egyezséget kötnének a hitelezőkkel. Rengeteg a félreértés és a tévhit az öröklés körül, ezért mindig érdemes szakértői segítséget kérni – ajánlja a Portfolio.

A közjegyzők tapasztalatai szerint már minden második-harmadik hagyatéki ügynél – egyes régiókban pedig a hagyatéki ügyek felénél – előfordul, hogy az örökösök a hagyatéki terhek miatt gondolkodás nélkül visszautasítják az örökséget. Attól tartanak, hogy akár a teljes vagyonuk rámegy a megörökölt adósságra, pedig valójában erre nincs reális esély.

"Az öröklés kérdése sokakat érint, de kevesen ismerik a vonatkozó szabályokat, ráadásul minden hagyatéki ügy egyedi" – mondta el a Portfolio-nak Parti Tamás közjegyző, a Budapesti Közjegyzői Kamara elnöke, aki segít az örökléssel kapcsolatos kérdések tisztázásában.

Mit kell tudni a visszautasításról?

A magyar jog szerint az örökhagyó halálának pillanatában a hagyatéka, azaz, valamennyi jog, dolog, követelés teljes egészében és automatikusan átszáll az örökösre, beleértve az örökség aktíváit (ingatlan, készpénz, bankszámlán lévő pénz) és a passzíváit (adósság, hiteltörlesztés).

A visszautasítás joga a törvényes és a végintézkedésen alapuló örököst egyaránt megilleti, és ezt a gyakorlatban is meg szokták lépni, ha több a hagyatéki tartozás, mint a hagyaték értéke.

Holott a visszautasítással még zavarosabb helyzet állhat elő: ilyenkor ugyanis az örökség az ő gyermekükre száll tovább, és ha gyermekük még kiskorú, akkor csak a gyámhivatal hozzájárulásával utasíthat vissza örökséget.

Így akár évekig is elhúzódhat az ügy, míg végül a hagyaték az államra száll (az állam nem utasíthat vissza örökséget, a törvény alapján ő a végső örökös). Érdemes azonban szakértővel konzultálni, mert az örökösnek ilyenkor sok esetben célravezető lehet megegyezni a hitelezőkkel – például átruházni az öröklött dolgok egy részének tulajdonjogát –, mert mindkét fél jobban járhat.

Ha az örökös mégis visszautasítja az örökséget, vagyis egyoldalúan kifejezésre juttathatja, hogy nem kíván a hagyatékból részesedni, azt csak az öröklés megnyílta (az örökhagyó halála) után és csak addig teheti meg, amíg a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólagosan le nem mondott. A visszautasító nyilatkozatot akár a közjegyző előtt, akár valamelyik örököstárshoz intézve, akár címzett megjelölése nélkül – célszerűen a hagyatéki eljárás során, de előtte is – meg lehet tenni.

Fontos, hogy nem lehet csak az adósságot visszautasítani, ilyenkor az egész hagyatékról le kell mondani – figyelmeztet a közjegyző, hozzátéve, hogy van ez alól kivétel, például a mezőgazdasági termelés célját szolgáló föld, a hozzá tartozó berendezési és felszerelési tárgyak, állatállomány és munkaeszközök öröklése. Ennek – a többi hagyaték megszerzése melletti – visszautasításával akkor lehet élni, ha az örökös nem foglalkozik hivatásszerűen mezőgazdasági termeléssel.

Csak tartozást nem lehet örökölni

Az örökhagyó kötelezettségei és tartozásai tehát átszállnak az örökösre, viszont az örökös felelőssége mégis korlátozott. Ez azért fontos, mert gyakran felmerül a kérdés, hogy mi történik akkor, ha elfogadtuk az örökséget és csak utána derül ki, hogy az örökhagyó után tartozás is fennmaradt.

Az egyik legfontosabb tévhit az adósság öröklésével kapcsolatban, hogy az örökös minden vagyonával felel az örökölt adósságért. Valójában azonban a hagyatéki tartozásért való felelősség legfontosabb alaptétele, hogy az örökös csak az általa megörökölt hagyaték (örökrésze) erejéig felel a tartozásért – hangsúlyozta Parti Tamás.

Ennek a szabálynak pont az a célja, hogy ne kerüljön hátrányosabb helyzetbe az örökös az örökléssel, hiszen nem tehet arról, hogy az örökhagyónak milyen tartozásai voltak. Ha azonban a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai nincsenek az örökös birtokában, az örökös öröksége erejéig egyéb vagyonával is felel, tehát a követelés elévülési idején belül felelősen kell bánni az örökséggel.

Ha pedig az örökhagyó után csupán hitel- és/vagy kölcsönügylet alapján fennálló tartozás maradt, azokért az örökösök saját vagyonukkal nem tartoznak felelősséggel, hiszen az előbbiekben kifejtett korlátozott felelősségre vonatkozó szabályok szerint kötelesek csak helytállni.


Egyéb tévhitek az örökléssel kapcsolatban

  • A közjegyzők általános tapasztalata, hogy sok a félreértés az örökléssel kapcsolatban: a leggyakoribb tévhit, hogy az élettárs – a házastárshoz hasonlóan – örököl. A valóságban az élettársak a törvény alapján nem örökölnek egymás után, és olykor csak a hagyatéki tárgyaláson döbbennek rá, hogy végintézkedés hiányában semmit nem kapnak a párjuk után, sőt az évekig közösen lakott lakáson még haszonélvezeti joguk sem lehet, ha az a másik fél tulajdonában állt.

  • A másik közkeletű probléma, hogy a legtöbben nincsenek tisztában a kötelesrész fogalmával, vagy azzal, hogy létezik ilyen szabály (Jellemzően tízből négy ügyfél hallott már róla, de közülük ketten biztosan rosszul tudják, kinek és milyen esetben jár.) Azt gondolják, hogy ha kizárnak valakit az öröklésből, azoknak nem jár semmi, így a kötelesrész sem.

  • Sok konfliktus forrása az is, hogy az új Ptk. szerint a túlélő házastárs haszonélvezeti joga már nem terjed ki mindenre, csupán az általa és az örökhagyó által közösen lakott ingatlanra, és az ahhoz tartozó berendezési és felszerelési tárgyakra, viszont ezen felül egy gyermekrésznyi tulajdon illeti meg a hagyaték többi részéből.


Ki segít kiigazodni a szabályokon?

A vonatkozó öröklési szabályok ismeretének hiányában jogosan láthatja az ember átoknak a családi örökséget, főleg ha attól tart, hogy családi ezüst helyett a szülők adósságát örökli, ráadásul általános tévhit, hogy még a gyerekei is azt a szerencsétlen hitelfelvételt fogják nyögni.

A fentiek is bizonyítják, hogy az öröklés tervezése fontos és szakértő bevonását igénylő kérdés. Egy-egy ügynek számos olyan vonatkozása merülhet fel, amely a különböző jogintézmények kombinálásával oldható csak meg, a jogi útvesztőben való kiigazodás legjobb módja pedig a közjegyző segítsége.

A közjegyzővel folytatott részletes megbeszélés kiküszöbölhet számos tévedést, ezzel megkímélhetjük az örökösöket a költséges és hosszadalmas pereskedéstől. A közjegyzőnél készített végintézkedés pedig garanciát jelent annak biztos előkerülésére, mert a végintézkedés ténye bekerül a Végrendeletek Országos Nyilvántartásába.

(portfolio.hu)